Múlt hét végén végre sikerült kijutnom Ágiékhoz Pókepszibe. Ági harmadunokatestvér és egyben kedvenc keresztszüleim lánya, kalandos úton került az Újhazába: miközben ikertestvére, Eszter fiatalon családot alapított és keresztény szellemben nevelte négy gyermekét a Frankel Leó úton, Ági Izrealbe és később Amerikába ment zsidó gyökereit kutatva. Most Pókepsziben élnek férjével Markkal és közös gyerekükkel, Arival, a majd kétéves angyalkával zsidó szokások szerint.
Péntek délután érkeztem meg hozzájuk, amikor éppen nagy volt a sürgés-forgás ugyanis mindenki azon dolgozott hogy elérjék a Nagyfőnök által adott határidőt: napnyugtakor kezdődik a sábesz. Ekkor már nem lehet dolgozni: többek között elektronikai eszközökhöz nyúlni, így tévét nézni, telefonálni, villanyt kapcsolni sem (a fürdőszobában ilyenkor végig ég a lámpa). Viszont lehet beszélgetni, enni, olvasni és aludni.
Nekem is kellene valamilyen hasonló tiltás a vasárnap estékre, hogy pl. napnyugta után már nem lehet hetibét írni: a jövőben nem biztos hogy fogom magamat tartani a heti posztoláshoz. Egyelőre a cím marad, mert az még cikibb lenne ha 2 hónap múlva át kéne megint neveznem nagyjabolkethetibéről inkabbharomhetibe.blogspot.com-ra. Shalom!
A kétnapos tanulás-remeteségnek vannak pozitív hatásai is: az egyik a rengeteg alvás, a másik pedig hogy már egész jól megy a Famous Blue Raincoat eleje.