[9.+11. hét] Az aranyember

Amikor kisgyerekek voltunk, a Turchányi unokatesókkal mindig azzal hősködtünk, hogy olyan bölcsibe járunk ahol van színes TV: merthogy nem igazi bölcsődébe jártunk, hanem Nagymamához, és nekik valóban volt ilyen. Utána oviban kénytelen voltam leadni a színvonalból, most végre a trading flooron megint van néhány TV. Ezek Futrinka utca helyett sajnos inkább csak hírműsorokat szoktak játszani lehalkítva - ha valakit érdekel az adás, akkor belehallgathat a fülhallgatójával.

Kivételesen fontos eseményekkor kihangosítva megy a műsor: például ha kijött a cég negyedéves jelentése, vagy éppen a West Virginia játszik a Duke-kal az egyetemi bajnokságban. Pár hete egy napon azonban reggeltől estig szólt a TV: a Goldman vezetők naphosszat tartó szenátusi meghallgatása volt a műsor.

GS

Goldman-Sachs az a (volt) befektetési bank, aki a piacon a legjobban vészelte át a válságot. Míg a többiek nagy veszteségeket szenvedtek, a Goldman szinte végig pluszban tudott maradni, és már tavaly is nagy nyereséget termelt, amikor az MS például még nagyban a medvékkel harcolt.

Ugyan a válság során az amerikai állam feltőkésítette $1.4 mrd TARP pénzzel, de erre leginkább a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom visszaállítása miatt volt szükség, a cégnek rendben voltak a tartalékai és nagyon hamar vissza is fizette ezt a pénzt (komoly haszonnal az amerikai adófizetőnek).

A válság óta a közvélemény szemében a bankárok a fekete bárányok, és közölük is a Goldman bankárok a legfeketébbek. Nem egyértelmű, hogy mennyire jogos ez: a Goldman viszonylag kis szerepet játszott a válságot előidéző CDO-k, jelzálog-fedezeti értékpapírok és egyéb struktúrált termékek létrehozásában. Viszont jól átlátták a piacot, tudták hogy mikor kell emelkedésre és mikor kell esésre játszani, és ebből kerestek egy csomó pénzt - de hát végül is ez a dolguk.

MBS

Egy jelzálog-fedezeti értékpapír úgy működik, hogy a befektetési bank összevásárol párszáz jelzáloghitelt, berakja őket egy ügyletbe és az ügyletből kötvényeket bocsájt ki amiket elad intézményi befektetőknek. Ha otthon lenne ilyen akkor ez úgy menne, hogy a Goldman odamenne az OTP-hez, MKB-hoz, ERSTE-hez, venne tőlük 200 darab fejenként 8-12 millió forintos lakáshitelt, amivel létrejönne egy kb 2 milliárdos ügylet. Az ügyletből akkor ugyanekkora, azaz 2 mrd értékben kötvényeket bocsájtana ki, amit megvenne kb 10 nagybefektető: nyugdíjalap, befektetési alap, stb.

A lakáshitelt felvevő ember észre sem veszi a változást - ő továbbra is ugyanoda fizeti a törlesztőrészletet, csak azt a pénzt rögtön továbbküldik a kötvényeseknek. A lakossági banknak (OTP) ez jó, mert nem kell megvárnia azt a 10-20 évet amennyi idő alatt visszafizeti a hitelfelvevő a pénzt, hanem rögtön új forráshoz jut és újabb hitelt helyezhet ki. A strukturáló (GS) közvetít a befektető és a lakossági bank között, és ezért a pénzügyi szolgáltatásért díjat számol fel: mondjuk olyan formában, hogy a kibocsájtott kötvényeken fizetett és a lakáshitelesektől kapott kamat van egy kis különbség, ami a végén az ő haszna lesz.

Végül a kötvényeseknek is jól járnak, mert egy ilyen kötvény több kamatot fizet mint egy állampapír, és hasonlóan nagyon biztonságos tud lenni. Egy ügyletből különböző szintű kötvényeket lehet kibocsájtani: az egyszerűség kedvéért tekintsünk el az idő faktortól, és tegyük fel hogy egy hiteles vagy teljes egészében visszafizeti a pénzt, vagy egyáltalán nem. Akkor a 100 hitelből csinálhatunk két kötvényosztályt: az egyik megkapja az első 70 visszafizetett hitelből befolyó pénzt, a második pedig a 70 felettieket. Az előbbi értelemszerűen jóval biztonságosabb, de cserébe kevesebb kamatot is fizet - ami még mindig több mint az államkötvény kamata.

Ha például azt lehet tudni, hogy átlagosan a lakáshitelesek 5%-ának vannak fizetési problémái, és arra még nem volt példa hogy 85% ne fizette volna vissza rendesen a hitelt, akkor egy ilyen 70%os kötvény bombabiztosnak tűnik és az állampapír feletti kamatkülönbözet pedig tiszta haszon. A maradék 30%ra szóló kötvény már egyáltalán nem lesz biztonságos, hiszen gyakorlatilag ő viseli az egész 100%-nak az összes kockázatát: 1 százalékkal növekedett csődarány 1/30=3.3%-kal nagyobb tőkeveszteséget jelent számára. Éppen ezért ezeket a kötvényeket már nem nyugdíjalapok vásárolják, hanem szakmai befektetők, akik sokkal jobban tisztában vannak a jelzálogpiac helyzetével és működésével.

Információs aszimmetria és moral hazard

Ez a konstrukció alapvetően nem működésképtelen, sőt, gazdasági értékteremtő erővel bír. Egyrészt azáltal hogy (több)száz hitelt csomagol egybe, kiátlagolja az egyes hitelek egyéni kockázatát. Másrészt, az állampapírnál nagyobb hasznot és alternatívát nyújt a befektetők számára, normális esetben nem sokkal nagyobb kockázattal.

A veszély ott van, hogy a lakossági bank - befektetési bank - befektető láncon a szereplőknek egyre kevesebb az ismeretük az egyes hitelekről és az ingatlanpiacok helyzetéről (információs aszimmetria), ráadásul az összes kockázatot a befektető, azaz a legkevesebb ismerettel bíró szereplő viseli. Ráadásul az első két szereplő csak a mennyiségben és nem a minőségben érdekelt, így még akkor is megéri neki új hiteleket kihelyezni illetve értékpapírosítani, ha már azt látja hogy az ingatlanok túlértékeltek és a hitelek rövidesen be fognak dőlni (moral hazard).

A meghallgatás

A vád szerint pontosan ez is történt: a GS már tisztában volt a folyamatok fenntarthatatlanságával, de továbbra is újabb papírokat bocsájtott ki, ráadásul közben a saját papírjainak az esésére játszott [shortolta őket]. A védelem szerint a shortolásra azért volt szükség, mert a strukturálás során a hitelek felvásárlása és a kötvények kibocsájtása között eltelt idő alatt ők viselik ezeknek a hiteleknek az összes kockázatát, és ezt kockázatot pont egy már kibocsájtott kötvény shortolásával tudják fedezni.

Mindkét fél érvelése tartalmaz igazságokat, még akkor is ha a Greg[ő] által is idézett Faboulus Fab emailjei alapján inkább az egyik oldalnak adnánk igazat (nem a GS-nek). Egyébként a meghallgatáson részt vett többi Goldman [közép]vezető nyilatkozata alapján nem tűnik elképzelhetetlennek az a verzió hogy ezeknek az embereknek nem volt fogalma arról hogy mikor fog a lufi kidurranni. Egyrészt azért mert a lufikat meglátni könnyű, de a durranás idejét megjósolni szinte lehetetlen, másrészt pedig őket hallgatva nem volt az az érzése az embernek hogy ők rengeteg mindent tudnának.

A megoldást én mindenképpen a szabályzásban látom. Be kell tiltani, hogy a kibocsájtók a saját kötvényeiket shortolhassák, minthogy egy vállalatvezető sem játszhat a saját részvényének az esésére. Továbbá érdekeltté kell tenni a folyamat összes szereplőjét a minőségben is. Stb - most már megint nagyon késő van és mennem kell aludni. Végezetül azért azt még leírom, hogy ezek triviálisnak tűnnek, ezek a törekvések nagy ellenállásba ütköznek, mert nagyon sok amerikai nagyon hisz a piacok tökéletességében és önkontrolljában. Amikor Ackerlof az elméleti közgazdászok közül először felvetette az információs aszimmetria problémáját, a legnagyobb folyóiratok nem voltak hajlandók publikálni a cikkét. 2001-ben Nobel díjat kapott, és mára a világ egyik legtöbbet idézett szerzője lett.