[3. hét] Az élet

Három hét elteltével lassan kezd beindulni a mindennapi élet:

• Nem azt érzem mintha valami furcsa nyaralás lenne az egész: az utcák, az épületek, az emberek és az itteni barátok, kollégák lassan kezdenek az élet természetes részévé válni.
• Nem kérdezek vissza háromszor amikor kaját veszek, mert tudom hogy csak azt kérdezni az érthetetlen akcentusú kiszolgáló hogy elvitelre kérem-e.
• Az önlehuzós kártyás fizetés nem tart hétszer annyi ideig mint a helyieknek.
  
• Hétvégén ébredés után nem azon gondolkodom hogy melyik ismeretlen városrészt fedezzem fel, hanem hogy a Hudsonhoz vagy a Central Parkba menjek-e le futni.
• Van már telefon- és nemsokára lesz TAJ számom.
  

Volt két látogatóm: múlt hétvégén Martin, egy német srác a CEU-ról, és most Orsi, egy családi barát / baráti család[tag], mindketten Washingtonból. Egy hét múlva költözöm Zsuzsika lakásába, illetve lesz az első kiruccanásom a városból: egy harmad-unokatestvéremet fogom meglátogatni Pókepsziben. Üdv!